KERECSÉNYI ÉS AZ 1566-OS VÁROSTROM


A magyarországi végvári rendszerben a 16. század közepére – Eger és Szigetvár mellett – Gyula vált kiemelt jelentőségűvé. A többszintű védelmet a mai napig megmaradt téglavár, az e körül, téglából épült trapéz formájú külső vár, ennek délnyugati sarkán egy ma is látható ágyútorony, a téglavár körül felépített, öt bástyával ellátott palánkfal, valamint az ehhez kapcsolódott, földből és fából épült, négybástyás huszárvár adta.

1565-1566 fordulóján Szulejmán úgy döntött, hogy míg ő maga a fősereggel a Zrínyi Miklós vezette Szigetvár ellen vonul, sógorát mintegy harmincezer katonával Gyula ellen indítja. Pertev pasa 1566. július 2-án érkezett meg az erősség alá.

A gyulai várat és a hozzá tartozó uradalmat akkor már 6 éve Kerecsényi László, korábbi szigetvári kapitány irányította.

A török érkeztére nagyjából 1500 magyar és rác lovas és gyalogos, valamint mintegy 600 német gyalog gyűlt össze Gyulán. A tüzérség, az erősség kiterjedéséhez viszonyítva kisszámú volt; csak huszonkét különböző kaliberű ágyú és tarack állt a védők rendelkezésére. A többi Habsburg területtől több száz kilométerre lévő gyulai erődítmény védői nem számíthattak további segítségre.

A sövénnyel körülvett várost – a Fehér-Körös magas vízszintje miatt – pár napig tudta tartani Kerecsényi, ám július 6-án felgyújttatta, és katonáival a huszárvárba húzódott vissza.
A huszárvár ostroma július 11-én kezdődött. Az ostromtüzérség négy különböző pontról törte a huszárvár palánkját, miközben a védelem fontos és szerves részét képező árkot rőzsével és földdel töltötték fel. A huszárvár megrongált bástyái alól kihordták a földet, majd fát vittek a helyére, hogy tüzet gyújtsanak, s így rombolják le ezeket.

A védők ugyan nagy kárt tettek az ostromlókban, de ők is jelentős veszteségeket szenvedtek. Három öregágyújuk felrobbant, a belsővár tornyában lévő tarackot pedig az ostromtüzérség lőtte szét. Az ostrom ezen szakaszában esett el az első magyar tiszt. Olcsárovics Demeter hadnagyot egy szilánk a homlokán megsebesítette, sebe pedig néhány napon belül elmérgesedett.

Hogy megossza a védők figyelmét, 1566. július 20-án hajnalban Pertev pasa négy helyen rendelt el rohamot a lerombolt védművek ellen. A délig folyt elkeseredett harcban sikerült ugyan megvédeni a romokban heverő huszárvárat, ám a várvédők ismét elveszítették egy, védelmet irányító vezetőjüket; Hennyei Miklóst szeme felett talált el egy nyílvessző, ami harmadnapra a halálát okozta. Földvári István (milyen rangú volt?) vállát szintén nyíllövés érte.

A sikertelen támadást követően a pasa taktikát váltott: oldalról lőtte a palánkfalat, hogy így rongálja meg az agyagtapasztást, azután a felszínre került gerendákat meggyújttatta, réseket ütve ezzel a falban.
A pasa számítása bevált: Kerecsényi július 25-én kénytelen volt feladni a huszárvárat. Visszavonulásukkor a védők alig tudtak bemenekülni a várba, az erősség két részét egymástól elválasztó vizesárok hidjait is csak félig tudták lerombolni.

Az ostromlók már a huszárvár feladásának éjjelén új sáncokat építettek a belsővárral szemben. Augusztus 3-án, virradatkor indult az újabb roham. Ezt a felgyógyult Földvári István és Ghiczy János vezetésével a védők nemcsak visszaverték, de nagyszámú veszteségeket is okoztak a támadók soraiban. Állítólag maga a temesvári beglerbég is súlyosan megsebesült ekkor. A védők helyzete persze mindezek ellenére is egyre kilátástalanabbá vált. Augusztus 18-án vagy 19-én a ma is látható gótikus téglavárba szorultak vissza. Kerecsényi már másnap fegyverszünetet kért a pasától, noha többen nem értettek egyet ezzel. Jász Lukács porkoláb és Ghiczy János kérdőre is vonta kapitányát, esküjére figyelmeztetve őt.

A tárgyalások a vár feladásáról augusztus 30-ig folytak. Kezesként a felek túszokat küldtek egymáshoz; Pertev egy alacsony rangú hivatalnokot és két zsoldos gyalogost, Kerecsényi pedig három vitézt: Budai Jánost, Sárkány Andrást és Tollkötő Albertet.

A megszületett megállapodás értelmében Kerecsényi 4000 tallért küldött ki a janicsárok vezetőjének, hogy az lecsendesítse zsoldosait. A védők 1566. szeptember 2-án dél tájban kezdték meg a kivonulást. Először szekereken a sebesült, beteg katonák és a várba menekült köznép hagyta el a várat. Már a nap is lemenőben volt, amikor a német gyalogosok, azután a magyar gyalogság, utánuk a lovasság és legvégül Kerecsényi vonult ki a pasa által beküldött túszokkal. Gyulától egy mérföldre járhattak, amikor – a megállapodás ellenére – az oszmán katonaság a kivonulókra tört. Kerecsényit elfogták, Nándorfehérvárra hurcolták, majd hamarosan ki is végezték.

A vár feladása abban a korban árulásnak számított, ám azzal, hogy több mint két hónapig védte Gyulát külső segítség és felmentés reménye nélkül, az erődítményt pedig az oda beszorult, víz nélkül maradt és járvány tizedelte civil lakosság védelme érdekében adta fel, Kerecsényi László megérdemli, hogy hősként gondoljunk rá.

Tipp

Tisztelegj a gyulai vár 1566-os ostromának hősei előtt, és kondítsd meg kétszer a kápolna harangját!