A magyarországi végvári rendszerben a 16. század közepére – Eger és Szigetvár mellett – Gyula vált kiemelt jelentőségűvé. A többszintű védelmet a mai napig megmaradt téglavár, az e körül, téglából épült trapéz formájú külső vár, ennek délnyugati sarkán egy ma is látható ágyútorony, a téglavár körül felépített, öt bástyával ellátott palánkfal, valamint az ehhez kapcsolódott, földből és fából épült, négybástyás huszárvár adta.
1565 -1566 fordulóján Szulejmán úgy döntött, hogy míg ő maga a fősereggel a Zrínyi Miklós vezette Szigetvár ellen vonul, sógorát mintegy harmincezer katonával Gyula ellen indítja. Pertev pasa 1566. július 2-án érkezett meg az erősség alá. A gyulai várat és a hozzá tartozó uradalmat akkor már 6 éve Kerecsényi László, korábbi szigetvári kapitány irányította.
A török érkeztére nagyjából 1500 magyar és rác lovas és gyalogos, valamint mintegy 600 német gyalog gyűlt össze Gyulán. A tüzérség, az erősség kiterjedéséhez viszonyítva kisszámú volt; csak huszonkét különböző kaliberű ágyú és tarack állt a védők rendelkezésére. A többi Habsburg területtől több száz kilométerre lévő gyulai erődítmény védői nem számíthattak további segítségre.
A sövénnyel körülvett várost – a Fehér-Körös magas vízszintje miatt – pár napig tudta tartani Kerecsényi, ám július 6-án felgyújttatta, és katonáival a huszárvárba húzódott vissza. A huszárvár ostroma július 11-én kezdődött. Az ostromtüzérség négy különböző pontról törte a huszárvár palánkját, miközben a védelem fontos és szerves részét képező árkot rőzsével és földdel töltötték fel. A huszárvár megrongált bástyái alól kihordták a földet, majd fát vittek a helyére, hogy tüzet gyújtsanak, s így rombolják le ezeket.
A védők ugyan nagy kárt tettek az ostromlókban, de ők is jelentős veszteségeket szenvedtek. Három öregágyújuk felrobbant, a belsővár tornyában lévő tarackot pedig az ostromtüzérség lőtte szét. Az ostrom ezen szakaszában esett el az első magyar tiszt. Olcsárovics Demeter hadnagyot egy szilánk a homlokán megsebesítette, sebe pedig néhány napon belül elmérgesedett. Hogy megossza a védők figyelmét, 1566. július 20-án hajnalban Pertev pasa négy helyen rendelt el rohamot a lerombolt védművek ellen. A délig folyt elkeseredett harcban sikerült ugyan megvédeni a romokban heverő huszárvárat, ám a várvédők ismét elveszítették egy, védelmet irányító vezetőjüket; Hennyei Miklóst szeme felett talált el egy nyílvessző, ami harmadnapra a halálát okozta. Földvári István vállát szintén nyíllövés érte.
A
sikertelen támadást követően a pasa taktikát váltott: oldalról lőtte a palánkfalat, hogy így rongálja meg az agyagtapasztást, azután a felszínre került gerendákat meggyújttatta, réseket ütve ezzel a falban.
A pasa számítása bevált: Kerecsényi július 25-én kénytelen volt feladni a huszárvárat. Visszavonulásukkor a védők alig tudtak bemenekülni a várba, az erősség két részét egymástól elválasztó vizesárok hídjait is csak félig tudták lerombolni.
Az ostromlók már a huszárvár feladásának éjjelén új sáncokat építettek a belsővárral szemben. Augusztus 3-án, virradatkor indult az újabb roham. Ezt a felgyógyult Földvári István és Ghiczy János vezetésével a védők nemcsak visszaverték, de nagyszámú veszteségeket is okoztak a támadók soraiban. Állítólag maga a temesvári beglerbég is súlyosan megsebesült ekkor. A védők helyzete persze mindezek ellenére is egyre kilátástalanabbá vált. Augusztus 18-án vagy 19-én a ma is látható gótikus téglavárba szorultak vissza. Kerecsényi már másnap fegyverszünetet kért a pasától, noha többen nem értettek egyet ezzel. Jász Lukács porkoláb és Ghiczy János kérdőre is vonta kapitányát, esküjére figyelmeztetve őt.
