2015-ben kezdődött a gyulai vár palánkerődítéseinek szisztematikus régészeti feltárása, amely a vár teljes védelmi rendszerének rekonstrukcióját készíti elő. Az ásatásokon elsősorban az egykori palánkfalak és a földbástyák szerkezetét és kiterjedését vizsgáltuk, ám számos, az ostrom tekintetében fontos, de eddig ismeretlen tudományos eredménnyel is gazdagabbak lettek.
A gyulai vár látképe napjainkban (fotó: Incze László)
A gyulai vár eredetileg nem hadi szempontok szerint épült, hiszen megépítésének időpontjában, a 15. század elején Gyula nem volt határvédő település, akkoriban csaknem az ország közepén helyezkedett el. A 16. század derekán, a török közeledésének hírére fokozatosan alakították át a várat komoly hadipotenciállal bíró végvárrá. Ekkor épült a téglavárat körül ölelő palánkerődítés, amely a Körösök mocsarai által védett sziget teljes területét elfoglalja.
A természetes folyómederből kialakított várárokból, a palánkszerkezetű huszárvárból, a külső várból és a gótikus téglavár épületéből álló gyulai vár egységét ekkoriban a királyi Magyarország három fővára között említik, Szigetvár és Eger mellett. Kerecsényi László, a gyulai vár prefektusa (a legutóbbi történeti kutatások szerint a királyi birtokban lévő várak kapitányait akkoriban így nevezték), az 1560-as évek elejétől kezdve folyamatosan azon fáradozott, hogy a téglavárat körülvevő palánkfalakat megerősítse, a Körös medréből pedig széles várárkot alakítson ki, amely esélyt ad a vár megvédésére az ostrom idején.
Paolo Mirandola, itáliai várépítő mester 1562-ben készített rajza a gyulai várról.
A több védelmi vonalból álló erődítési rendszernek jelenleg csak a központi épülete, a téglavár látható. A tölgyfacölöpökből és a cölöpsorok közé döngölt agyagból épült palánkerődítések maradványai a téglavár körül, a föld alatt ma is megvannak, régészeti ásatással feltárhatók.
A török ágyúkból 1566-ban kilőtt kő és vas ágyúgolyók, valamint a janicsárok szüntelen puskatüzének kézzel fogható emlékei, az ólom muskétagolyók a mai napig ott pihennek a téglavár körül, a palánkfalak és földbástyák maradványaival együtt. A gótikus várkastély történetileg érintetlen egységet képez a végvári idők eltemetett palánkerődítéseivel, az egykor a palánkvár kaputornyaként szolgáló huszártoronnyal, valamint a huszártorony török kori épületét is magába integráló Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastéllyal.
(fotó: Incze László)
A várat körülvevő utcák és a vár közvetlen környékének szerkezete, de még a ma érvényes birtokhatárok is szinte hihetetlenül pontosan illeszkednek a történeti idők városszerkezetéhez. Az egykori Magyar Királyság végvárai között teljesen egyedülálló módon a palánkerődítéssel megerősített gyulai vár, a Szigeterőd területét nem szabdalják modern utcasorok, beépítések.
Mielőtt a régész ásója a földbe mélyed, aprólékos adatgyűjtést kell végeznie a kutatás helyszínén, beleértve a modern, földtudományos technológiák, a magnetométeres és talajradaros módszerek alkalmazását is. A palánkfalak maradványait és az egykori várárkot elfedő földrétegeket talajfúrás segítségével lehet hihetetlenül pontosan vizsgálni. A természettudományos módszerek mellett a történészek forráskutatásai is szükségesek az ásatások előkészítéséhez: a várat ábrázoló összes régi térképet és metszetet, valamint leírást összegyűjtve lehet az ásatások helyszínét kijelölni. A vár környékén Parádi Nándor, Feld István és Gerelyes Ibolya is végzett feltárásokat a 20. század második felében.
A korábbi régészeti feltárások eredményeit egy közös térinformatikai adatbázisban egyesítve lehet összevetni az írott források és a földtani kutatások eredményeivel. Tehát amikor az ásatás első napja elérkezik, és kijelöljük, hogy a palánk melyik részét fogjuk feltárni, akkor már nagyjából tudjuk, hogy mit is keresünk a föld alatt.
(fotó: Liska András)
Az ásatás során a palánkszerkezethez tartozó cölöpsoroknak javarészt csak a helyét találtuk meg a palánktestet alkotó, keményre döngölt agyagrétegben. A tölgyfacölöpöknek a palánkban megmaradt részei elkorhadtak az évszázadok alatt, csupán a talajvíz szintje alá mélyülő famaradványok konzerválódtak bizonyos mértékben. A cölöphelyek főleg laza feltöltésű üregként jelentkeztek a betonkeménységűre döngölt sáncföldben. Átmérőjük átlagosan 30-50 cm-es volt, és inkább jellegzetes, körkörös alakú besüppedésük, beomlásuk jelezte a helyüket, mint alig észrevehető foltjuk.
Az általában szabályos sorokat alkotó cölöphelyek rajzolták meg számunkra a palánkfalak szélességét és szerkezetét. Megfigyeléseink szerint a cölöpsorok nem azonos időben épültek, az egyes sorokat alkotó cölöpök átmérője, és jelentkezésüknek a szintje is nagy különbséget mutat.
(fotó: Liska András)
Egyértelműen megállapítható volt, hogy a párhuzamos cölöpsorok elhelyezkedése alapján a palánkfalak teljes szélessége a török korban meghaladta a 12 métert! Néhány esetben a cölöphelyekből vagy az azokat fedő rétegből előkerülő, jól meghatározható pénzérme vagy esetleg egy jellegzetes edénytöredék pontosítja a palánk adott szakaszának kormeghatározását.
Az egyik leginkább feltűnő jelenség volt az ásatási megfigyelések sorában, hogy egyes cölöpsorokat paticsos, hamus omladékréteg fedett el, amely egy teljesen átégett és leomlott palánkszakaszból származik. A masszív palánkerődítés akkor sérülhet meg ilyen módon, ha a fából készült részeket sikerül valamilyen módon felgyújtani, és az égő cölöpök vagy gerendák körül átizzik a döngölt agyag.
1566 júliusának első napjaiban Pertev pasa mintegy harmincezer fős serege zárta körül a gyulai várat. Alig három hét múlva, július utolsó hetében a törökök már az általuk elfoglalt huszárvár területén állították fel az ágyúikat, így közvetlen közelről lőhették a belső várat övező palánkfalakat. A török rohamokat előkészítő, folyamatos ágyúzás a palánkot több helyen megrogyasztotta, az öles tölgyfacölöpök sorozatban dőltek ki, így az ostromlók ezeken a helyszíneken igyekeztek a várba bejutni.
Az ásatási szelvényekben világosan dokumentálhatók voltak a kidőlt cölöpök, amelyek mellett több ágyúgolyót is megtaláltunk. 1566 augusztusának utolsó napjaiban, a rommá lőtt palánkfalak között Kerecsényi László várkapitány nehéz elhatározásra jutott. A felmentő sereg közeledtének reménysége híján a maradék várnép szabad elvonulásáért cserébe Kerecsényi a vár átadása mellett döntött. Az már nem rajta múlt, hogy a kivonulás vérfürdőbe torkollt, és a gyulai vár a következő 129 évre török uralom alá került. Az ostrom feltárt, kézzel fogható régészeti emlékei a történeti adatokkal kiegészülve rajzolnak hiteles képet az 1566-ban történtekről.
A végvári küzdelmek egyik jellegzetes fegyvertípusa, a csákányfokos egy példánya is előkerült a gyulai palánkerődítés feltárásán.
Az ásatások során napvilágra került leletek közül kiemelkedők a vár ostromának eseményeihez köthető tárgyak, a vasból és kőből készült ágyúgolyók. A hadieseményekhez köthető leletek közül a legjelentősebb egy 16-17. századinak meghatározható nagyméretű, harci fokos.
Fontos emlékek a palánkszerkezetű védművek építéséhez, illetve javításához használt egyes vastárgyak, pl. szekerce, fejsze, kapa, valamint a nagyméretű, 50-60 cm hosszúságú, kovácsolt palánkszegek, amelyek a palánk ácsolt szerkezetének az elemeit rögzítették egymáshoz. A gazdag régészeti leletanyagban jellegzetes török kori kerámiatárgyak, helyi fazekasok által készített mázas díszítésű talpas tálak, folyadéktároló kancsók, tányérok, valamint importként idekerült izniki fajanszedények töredékei szerepelnek.
A kerámialeletek közül kiemelkednek azoknak a távol-keleti porcelánedényeknek és perzsa fajanszcsészéknek a töredékei, amelyek az oszmán időszak drága asztali készleteinek darabjaiként a kávéfogyasztás első gyulai emlékei voltak. Szintén a törökök által meghonosított dohányzás emlékei az ásatáson előbukkant, változatos díszítésű, kicsiny méretű cseréppipák.
(Pazirik Informatikai Kft.)
A Szigeterőd program előkészítéseként eddig elvégzett tudományos kutatások (amelyről a múzeumot és a gyulai kiállítóhelyeket működtető nonprofit kft. munkatársai filmet is készítettek) célkitűzése az volt, hogy hiteles adatokkal segítsük a későbbiekben megvalósítandó elméleti és fizikai rekonstrukciók megvalósítását. A feltárások eredményei többségében igazolták a képi ábrázolások hitelességét, sőt, néhány, az 1566. évi ostromról szóló, történeti forrásban leírt részlet is magyarázatot kapott az ásatáson előkerült és dokumentált jelenség értelmezésének segítségével. A gyulai vár korabeli ábrázolásait, az írásos források adatait, a földtani vizsgálatok, valamint a régészeti ásatások eredményeit összevetve elkészült a palánkerődítések külső vonalát rögzítő térkép. Ez azonban semmiképp sem tekinthető véglegesnek, sokkal inkább a jelenlegi tudásunk szerinti, köztes állapotnak. Régészeti feltárásokat eddig kizárólag kisebb felületeken végeztünk, az egybefüggő területek komplex vizsgálatára, pl. egy teljes földbástya feltárására eddig még nem került sor.
A feltárások során előkerült régészeti leletanyagot és ásatások tudományos eredményeit a gyulai Almásy-kastélyban időszaki kiállításként megvalósult, majd fő elemeiben a vár állandó kiállításába bekerült Eltemetett vár címet viselő tárlat mutatja be. Az utóbbi évek kutatásainak összegzéseként látható a vár lovagtermében a vár 3D-s, elméleti modelljét bemutató kisfilm, amelyet a Pazirik Informatikai Kft. segítségével készítettünk el, valamint a fegyvertárban néhány hete megtekinthető dioráma, amely látványos részletgazdagsággal, hitelesen mesél a vár történetének legfontosabb hadieseményéről, az 1566. évi ostromról. A gyulai vár teljes védműrendszerét az 1566-os időpontban megjelenítő, 3 m x 1,5 m nagyságú makett önmagában is már a jelenlegi várkiállítás leglátványosabb elemének tekinthető, ám az igazi élményszerűséget az a narrációval kiegészített, digitális fényfestés adja, ami az ostrom részletes történetével ismerteti meg a nagyközönséget.
Részletes program ide kattintva elérhető!
